A Lény VII. (utolsó) fejezet

A Lény

VII. (Utolsó) fejezet





- Gyere csak! Gyere… - Jessica rémülten és dühösen nézett farkasszemet a lénnyel.
A lény magasba emelte és csak nézte. Nem bántotta. Úgy tekintet rá, mintha vizsgálgatná. Erősen szorította a nőt, majd hírtelen a fölre vágta. Jessica nem veszítette el az eszméletét, de képtelen volt ismét talpra állni. A fájdalomtól sírni kezdett és rémülten bámult a lényre, aki elindult felé. Lehajolt hozzá és szagolgatni kezdte, majd dühödten fordított hátat és elindult a szoba felé, ahol Veronika és Ed rejtőztek el.
Jessica nem érti, hogy miért nem bántotta a lény. Miért hagyta életben, mikor könnyedén végezhetett volna vele.

Képtelen lábra állni, komolyan megsérült, de a lánya épsége még jobban érdekli. A maradék erejét összeszedve kúszni kezdett, míg el nem érte a kislányát. Magához ölelte, és megkönnyebbülten észlelte, hogy még életben van. Bár ő is komolyan megsérült. Ám a megnyugvása hamar el is múlt mikor újabb robbanás rázta meg a hajót és a víz betört a folyosóra. Lassan tódult feléjük, de nem elég lassan. Itt az ideje, hogy tovább induljanak. A lift irányába. Mert az maradt az utolsó esélyük. Lassan feltérdelt, majd az ölébe vette Sarah-t és felállt. A bal lába komolyan megsérült, de erre most ügyet sem vet. A falhoz támaszkodva indult tovább. A lény még a folyosón volt. Egy röpke pillantást vetett rájuk, ám nem törődött velük. Az ajtónak rontott, mely mögött Ed és Veronika lapult. Hatalmas erővel verte, míg be nem szakadt.
- Itt van –az asztal alól figyelték, ahogy a lény betör a szobába, majd megáll és beleszimatol a levegőbe. Veronika reszketve bújt hozzá Ed-hez, tudva, hogy hamarosan rájuk talál- itt van.
- Tudom –suttogta Ed- szeretlek…
Ed kiugrott az asztal alól, hogy magára vonja a lény figyelmét. Veronika riadtan kapott utána.
- Ne!
- Elterelem a figyelmét! Fuss a csónakokhoz!
- Ed…

De Ed ellökte, felemelte a pisztolyát és a lényre lőtt, mely ettől teljesen feldühödött. Átrohant a szobán és a földre teperte a férfit, ám mielőtt lesújthatott volna Veronika hátba támadta. Felkapta az asztal mellett heverő széket és a lény hátához vágta, mely hatalmas sikollyal ugrott fel és a lányra ugrott, esélyt sem adva neki.
- Veronika! –Ed tehetetlenül figyelte a küzdelmet.
- Szeretlek… menj… menekülj… kérlek –sírva kiabált, miközben farkasszemet nézett a szörnyeteggel.
Veronika minden erejét összeszedve csapkodta a lényt, ahol csak érte. De a karjai túl gyengék. A lény elkapta a bal karját, és könnyedén tépte ki a lány testéből, aki hatalmasat sikoltott és az erős fájdalomtól elvesztette az eszméletét. Ezután a lény belemélyesztette a karmait, és kitépte a lány belső szerveit. Ed szinte sokkot kapott a látványtól, de már nem tehet semmit. Felállt, kiosont a szobából és futni kezdett. A lény pár másodperccel később indult utána, ám mielőtt utolérte volna Ed beszállt a liftbe és felment vele a legfelső szintre.

Ám a lény sem maradt le. Felmászott a köteleken és a férfi után eredt…

- Ed… Ed… várj- halk hang, mely mégis egyértelműen kivehető volt- várj.
- Veronika –felkapta a fejét. Megfordult, de nem látott senkit- az nem lehet- nem bizony. Látta mikor a lény elkapta, mikor rárontotta a kabinban és már nem tehetett érte semmit. Végzett vele. Egy szempillantás alatt. Úgy, ahogy a többi utassal is végzett. Ő maradt egyedül. Senki más. És most rá vadászik. Őt akarja. Nem maradt sok ideje…
- Ed… -ismét a lány hangja.
De Ed már nem fordult meg. Szaporázni kezdte a lépteit, miközben a szíve még hevesebben vert, már szinte fut… ott az ajtó. Már látja…

Hatalmas csattanás. Hallja, ahogy a lény szalad utána a folyosón. Most nem lehet. Nem lehet, hogy most érjen véget. Muszáj, hogy elérje az ajtót. Már csak pár méter… futni kezdett. A világítás ki-ki hagyott. De fel sem figyelt rá. A hajó kissé balra dőlt. A tenger kezdi magába szívni. Bárcsak örökre elnyelné a lénnyel együtt. Miért is álltak meg? Miért mentek oda? Miért? Nem kellett volna. Ha a kapitány másként dönt és inkább megvárja a parti őrséget… akkor mindenki életben maradt volna. De nem. Neki látnia kellett. Tudnia, hogy mi zuhant a vízbe. És most ez lett a vége. Meghalt az összes utas. És Veronika is. A barátnője, élete szerelme. Nemrég jegyezte el. Úgy volt, hogy még az idén összeházasodnak. És most már… minden tönkrement.

A hajó egyre hangosabban nyikorgott. Az utolsókat rúgja. De Ed talán elér az ajtóig. Hallja, ahogy a lény levegőért kapkod. Ahogy csahol utána. Még egy-két méter és megmenekült. Hátra-hátra pillant. Nem látja… aztán mégis. Egy pillanatra találkozott a tekintetük. Ed rémült tekintete a lény mindenre elszánt tekintetével.
Most már késő. Utol érte. Ed az ajtóért nyúlt… kinyitotta, de a lény elérte. Rávetette magát. A férfi még meghúzta a ravaszt… aztán minden elsötétült.
Nem sikerült…

És egy újabb lövés… és a lény a földre rogyott. Dőlni kezdett belőle a vér. Még rándult párat, aztán végleg kimúlt…

- Ed –letérdelt a férfi mellé- Ed… jól vagy?
- Igen –felsóhajtott mikor meglátta Jessica-t- azt hittem végem.
- Hát… szerencsére még nincs.
- Hogy sikerült?
- Nem tudom…

Ed lassan felült, majd felállt. A lényre nézett, mely a hasán feküdt, immár holtan.

- Már látom…

Jessica tarkón lőtte a lényt, melynek ez volt az egyetlen gyenge pontja, ahonnan nem pattant le a golyó. És ez végzett is vele…
A mentőcsónakhoz mentek, beültek, majd eltávolodtak a hajótól, melyet pár perccel később örökre elnyelt a tenger.
Jessica szorosan ölelte a lányát, még mindig reszketve, de már megkönnyebbülve.
Sikerült és életben maradtak…
Az amerikai tengerészet hajója hat órával később talált rájuk és felvette őket a fedélzetre…

The End