Féltek,mi?
Féltek meghalni,mert az életben másokat bántotok,
Féltek elmenni,mert az élet másnak ugy jobb,
Féltek,hogy elfelejt titeket mindenki,
Féltek,hogy igy nem tudtok többet gonoszkodni.

Az élettől mért nem féltek?
A szivetekben miért van méreg?
Miért mertek mindenen nevetni?
Más halálán jókat kacagni?

Miért nem mertek kiállni?
Életeteket egy másikéért áldozni?
Miért vagytok ily gyávák és gonoszok?
Miért jó nektek ha a másik már rég halott???

Miért van az hogy uralkodtok?
A másik szomorán jót kacagtok?
Miért nem veszitek a magányosokat észre?
Miértr nem segitetek nekik végre?

Miért üldözitek őket a halálba?
Miért hagyjátok őket magukra?
Miért nem viditjátok fel őket?
Miért nem adtok nekik új életet?

Miért nem veszitek ki a kést a kezükból?
Miértnem jáccotok velűk,szeretetből?
Miértnem vagytok képesek velük beszélni?
Most mondok nektek valamit:Ők is tudnak nevetni!

Nem gondoltátok volna,mi?
Hogy becsületessebek mint ti!
Hogy kedvessebek és szerényebbek,
Hogy ők megmernének halni értetek!

Hogy éjjel nappal imátkoznak,
másoknak jobb sorsot kivánva,
Hogy szivesen segitenek otthon,
Hogy az életük  nem csak egy rongy.

És ezt most nagyon jegyezzétek meg,
az életben sokan szenvednek,
Mondjatok hát imát másokért,
És segitsetek a magányosság emberén.