A legrégibb maradványok (épületrészek és kőfaragványok) zöme a 13. század második feléből származik. Ez meg is felel Béla azon okmányainak, melyek szerint a templomot 1255-ben kezdte építtetni és 1269-ben fejezték be. A második építési korban a templom hármas beosztása azóta is jól érvényesül a nyugati homlokzaton. Nem sokkal később aztán sor került az épület csarnoktemplommá való átalakítására, mert tudjuk, hogy Mátyás alatt már az volt. Mátyás aztán több tornyot is emelt hozzá, a falakat is megvastagította, átalakította a belső teret is. A déli torony leomlásakor 1384 után, a megrongált hosszházat csarnoktemplommá alakították át, oldalhajóit magasítva és sokszögű szentélyekkel megtoldva. A kissé nyomott arányú teret keresztboltozatok fedik. A déli torony négyszögű alépítményére Mátyás 1470 körül három nyolcszög alaprajzú, párkányokkal elválasztott és gazdag keretű ablakokkal áttört szintet építtetett. Az északi ún. Béla-torony nem épült ki. A nyugati főhomlokzaton a tornyok között oszlopos bélletű, kora gótikus kapuzat, fölötte kőrács  osztású rózsaablak nyílik. A templom egyik legértékesebb részlete a Nagy Lajos korában készült déli Mária-kapu.  A templomot a 19. század végén Schulek Frigyes restaurálta, erősen megújítva az eredeti részeket, módosítva az alaprajzot és a homlokzatokat, és a déli toronyra dél-német minták alapján csipkézett kősisakot emelt.

A templom építésének történetét a mondavilág homálya fedi. A hagyomány azt tartja, hogy a pásztort, aki építette, kecskéje tette figyelmessé a kincsre, melyet a templom helyén találtak. A történelmi adatokat az 1676-os tűzvész elpusztította, annyi azonban biztos, hogy a Kecskés-család a templom és a kolostor nagylelkű jótevője volt. Az 1280-ban ferencesek által épített templomban öt országgyűlést (1553, 1622, 1625, 1635, 1681) és három koronázást tartottak, köztük 1625-ben III. Ferdinándét. A hagyomány szerint, az itt található vörös márvány szószékről beszélt Kapisztrán János a török ellen 1456-ban. A templom 1788-ig ferencesek kezén volt, 1802-ig a vármegye használta, azóta a bencések tulajdona. Feltűnően hosszú szentélye a 13-14. századi finom gótika, hajója viszont helyenként a német gótika befolyását tűnteti fel. Nemesen egyszerű tornya a 14. század elején készülhetett, magassága 43 m. Kapujának orommezejében középkori freskó látható Köpenyes Mária képével, felette a templomban többször előforduló kecskés címer.

Szeged: Alsóvárosi, ferences templom. A 15. század folyamán épült. A prédikációk népes hallgatóságának befogadására szánt hajója tágas és osztatlan. Innen csúcsíves diadalívvel nyílik a keskenyebb, hosszú, sokszögzáródású szentély. A hajót az oldalfalakból kiugró, erőteljes háromnegyedoszlopokból kiágazó bordázatú, hálós jellegű boltozat, a szentélyt gyámokon álló fél oszlopokkal alátámasztott, egybeolvadó csillagboltozatok fedik. A szentély északi oldalán áll a harangtorony, mellette hálóboltozatos sekrestye. A hajó északi oldala mellett a barokk kolostor kerengője húzódik. A többi oldalon takaratlan, egyszerű homlokzatokat erőteljes támpillérek és közeikben nagy, csúcsíves ablakok tagolják. A templom téglafalazatú. Boltozati bordái és ablakosztói égetett agyagidomokból készültek.