Hűvös őszi nap volt.A szél lágyan megfújta Eleonora gyönyörű barna haját.Épp az erdőben sétált,mikor megakadt a szeme valamin.Egy igen furcsa nyakláncon.Odasétált,majd felévette.Egy darabig nézte,és gondolkodott.-Hmm...Milyen szép nyaklánc.És milyen érdekes!Szerintem Gothic mintázatú.Aszthiszem még jó lesz valamire.-Azzal a nyakába akasztotta.Már kezdett  sötétedni,ugyhogy elindult haza.Egy tisztáson lakott,egy öreg kunyhóban,barátnőjével Nicolelal.Nemsokkal azután hogy elindult haza,nyerítést halott.Elindult a  hang irányába.Egy bokor mögül jött a hang.Benézett a bokor mögé.Egy unikornis volt ott.Nagyon meg volt sebesülve.Jobbnak látta,ha haza viszi,ugyanis elég hiodeg volt.Az állat,ha nehezen is,de  követte a lányt.A ló fáradtan dölt le a ház padlójára.Nicole még nem ért haza.Eleonora elővett pár edényt,és egy dobozt.Kinyitotta,és kivette belőlle a gyógyfüveket.Alovat az oldalára fektette.Az egyik edénybe vizet öntött.Bevizezett egy rongyot,és kitisztitotta a sebet.Aztán bekötötte.Nicole haza ért.Eleonora épp teát fözött,a ló már elaludt.Csurom vizesen lépett be a házba.
-Szia!Elkapott az eső,és most csurom víz vagyok!-Mondta mérgesen.
-Szia!Azt észre vettem!Hol voltál?
-Csak sétáltam!-Mondta makacsul.
-Jólvan na!Találtam egy sebesült unikornist.Haza hoztam,mert különben elpusztult volna.
-Rendben.De hol van?
-A vendégszobában.De már elaludt,ugyhogy ne kelsd fel!
-Okéka!Én elmegyek fürdeni!-Mondta,és megrohamozta a fürdöt.
-Rendben!-Kiáltott a lány után.A tea pont kész lett..Kitöltötte két csészébe.Leült az asztal mellé,és várta barátnőjét.Hamarosan kijött egy  piros háló ingben.
-Kész a tea!Gyere meginni!
-Rendben!-és leült mellé.-Most látom milyen szép nyakláncod van!Hol vetted?
-Az erdőben találtam.Most elmegyek lefeküdni.Holnap hajnalban indulok az erdőbe gyógyfüvekért.Ne gyere utánnam!
-Jó.-Eleonora elindult az szobája ajtaja felé.Befeküdt a gyönyörű baldahinos ágyba.Nicole is elment lefeküdni.Hajnalban bement a szobába az unikornisért.A sebe már teljesen be volt  gyógyulva.Még benézett Nicole szobájába,hogy alszik-e.Aztán kivezette a lovat,majd felült rá.Vágtatásba kezdett,az erdő felé.Elért egy temetőhőz.Kihalt és sívár volt a hely.Leszállt lovárol.majd kikötötte.Bement a temetőbe.Elszörnyedt,mikor meglátta a sírokat.Ápolatlan,elhagyatott,lerombolt,őssze dölt,koszos,büdös, ocsmány sírok voltak ott.Ahogy beljebb ment a temetőbe,meglátott egy egészen friss,még jó állapotban lévő sírt.Égett rajta egy-két gyertya,és volt rajta pár szál száraz rózsa.Megnézte közelebbről is.Ugyanazok a minták voltak rajta,mint a nyakláncán.Párás volt,ugyhogy a nevet és a dátumot nem látta.Letörölte ruhája ujávval a párát.Majd elkezte elolvasni a rajta lévő szöveget.:
                                                                                                                    Elena Heatch
                                                                                             Született:1786            Elhunyt:1804
                                                                                                                    Élt:18 évet                                   A halál oka:Meggyilkolták

                                                                                     Az elhunyt emlékére pár sor:
                                                                                                                                        Nincsenek balesetek,nincsenek véletlenek,
                                                                                                                        Nincs menekvés,a Halált nem verheted át!

Eleonora libabörös lett ezektől a soroktól:"Vajon kinek az emlékére irtak ilyen sorokat?Megőritő!Ezt nem hiszem el!"Eleonora felállt,és ment volna tovább,ha nem botlik meg valamiben.Egy kilincsszerüségbe.Elsöpörte onnan a leveleket,és egy csapó ajtóra bukkant.Nagy nehezen felemelete a fedelet.Iszonyatos bűzt árasztott,de a lányt hajtotta a kiváncsiság.Elkezdett lefele mászni egy létrán.Nagyon sötét volt,ezért inkább vissza mászott."Majd holnap vissza jövök,de már felszereléssel."Elindult a temető bejárata felé,ahol lovát hagyta.Felült rá,majd haza lovagolt.Nagyon izgatott volt.Hogy valahogy kibirja másnapig,olvasni akart.Bement a szobájába,és ránézett a régi poros könyvekre.Egyett kapás szerűen kivett.A cime az volt hogy:Dark and gothic.Levettte a polcrol,és elkezdte lapozgatni.A legutolsó oldalon egy neki cimzett levél volt.Méghozzá a nagyanjától!"Az nem lehet.Hiszen őt nemis ismertem.Ő még látott engem.De én nem emlékszem rá.Még kicsi voltam"Kinyitotta a boritokét,és elkezdte olvasni.

                                                                                             Kedves Eleonora!
 Én a nagyanyád vagyok!Rengeteg dolog van,amit meg kell értened!Nem véletlenül olvasod ezt most,18 évesen!Ez a sors keze!Biztos érdekel,hogy honnan veszem,hogy 18 éves korodba olvasod.Én tudom!Megérzem!Az én vérem folyik ereidben!Egy nagy erő,amit még ki kell ismerned!Hosszú az ut,és veszélyes!De Te vagy a leszármazott,neked kell megfejtened a relytéjt.A régi könyvespolc alatt van egy doboz.A kulcs,amit anyád adott,mielőtt elhunyt,azt a dobozt nyitja!Vedd elő,és nyisd ki!Olvasd el a benne levő könyvet!Hagytam még neked valahol segitségeket,nyomokat!Megfogod találni!Legyél nagyon ovatos,megfontolt,és bátor!Továbbá,a siromon 18 évesnek tüntetnek,de igazából 321 éves vagyok.Egy angyal!És te is az vagy...A te kezedben van az emberek sorsa!Ne feledd,egy dolog van amit nem érezhecc:FÉLELMET!!!

                                                               Puszil:Elena Heatch

"Mi???Elena Heatch???Az ő sirját láttam a temetőbe!Ő lenne a nagyanyám?Az nem lehet!!Vagy mégis?.Ezt nem értem.Nem baj!Aztmondta majd megértem."Eltette a levelet,az éjjeli szekrénye fiokjába,és elővett belőlle egy kulcscsomot.Azaz hát 3 kulcs volt rajta.Az egyikkel bezárta a éjjeli szekrénye fiokját.Anyakába akasztotta a kulcsokat.Benézett a könyvespolc alá,és elővette a dobozt.Nagyon aprólékos minták voltak rajta.Elővette a kulcslyukba illő kulcsot,és kinyitotta a dobozt.Egy nagyon szép könyv volt benne,aminek barna szinű volt a boritója.Egyre jobban érdekelte a dolog.Nem tudta kinyitni.Lakat helyett,egy kerek forma volt rajta,amiből hiányzott valami.Nem egy kulcs.Hanem egy nyaklánc!Eleonora ránézett elősszőr a könyvre,aztán a nyakláncra.Levett a nyakláncot,és a medált bele ilesztette a körbe.Ekkor egy csattanás hallatszott,és a könyv kinyilt!Eleonora egész este olvasott.Tele volt érdekes dolgokkal,többek között egy családfával,és rengeteg segitséggel,amik abban segitenek neki,hogy végig tudja csinálni ezt a hosszu,és veszélyes utat.Elena rengeteg dolgot hagyott hátra neki.Jegyzeteket,segitségeket,családfát,verseket.A dobozban még volt pár tárgy.Mégegy levél,egy kulcs,és egy kő.Mikor befejezte a könyv olvasását,a medálát kiillesztette a  körbvől,és a könyv bezárult.a dobozt üresen becsukta,bezárta,majd vissza tette a polc alá.A most talált kulcsot,a láda kulcsát,és a még maga se tudta mit nyitó kulcsát,a kövel együtt bele tette az éjjeli szekrényébe,és bezárta.A nyakláncot vissza akasztotta a nyakába.A kulcsot pedig elrejtette a párnája alá.A levelet felbontotta.Ez állt benne:

                                                                    Kedves Eleonora!

Megint én irok,a nagyanyád.Nicoleban megbizhatsz.Ő fog kisérni utadon,és még valaki,akit még nem ismersz.Mondj el mindent Nicolenak,és holnap vele és pár biztonsági kelékkel menny vissza a temetőbe.Menj le a csapó ajtón,Nicolellal együtt.Ott gyujtsatok lámpát.Induljatok el.A  töbitt a sors dönti el!Ovatos légy,és vigyázz magadra!
                                                                             
                                                                   Puszil:Elena